MamiOVI – A suszter cipője mindig lyukas
Szerencsére a mostani alkalommal nem történt most semmi különös…
Vagyis ez így nem teljesen igaz, merthogy haladtam a kitűzött terveimmel.
Sorozatot néztem, feltettem a lábam, elolvastam egy könyvből egy oldalt egyben, úgy ettem csokit, hogy egyik gyereknek sem kellett belőle adnom, na jó nem, hanem haladtam a fényképek szerkesztéssel, amit már nagyon rég húzok.
A mondás szerint, mindig a suszter cipője lyukas és ez sajnos nálam is így van. Addig még eljutok, hogy kutyafuttában, kb 10 perc alatt készítek a gyerekekről fényképeket, de az már sajnos nem megy, hogy meg is szerkesszem. Akik dolgoztak már velem tudják, hogy nem adok ki képet szerkesztetlenül a kezemből. Így ezek a fotók ott pihennek a mappában és várják, hogy megszerkesszem őket. Természetesen a család is várja, de szerintem már tudják, hogy ez mindig hosszú folyamat, de majd most utolérem magam.
Ezek a fényképek tavaly készültek a kertünkben. Ovi után és tényleg nagyon gyorsan, mert november 6. volt, és kb 16.30-kor lement a nap. Ment a könyörgés és a vesztegetés (kapsz csokit), csak egy percre maradjatok ott.
Most már vicces, de akkor nem volt az.
Szerencsére sikerült elkapni a pillanatokat és gyorsan megörökíteni. Így visszanézve látom, hogy Olivérnek még melyik foga nem bújt ki, mire nem jók a fényképek. Olyan pillanatokat és emlékeket elevenítenek fel a gyerekekről a fényképek, amik már lehet a feledés homályába vesztek volna. Ezért szeretek fényképezni, akár csak telefonnal is, de minél több pillanatot megörökíteni az életükből, hogy később minél több részletre vissza tudjak majd emlékezni. Mert az elmúlt pillanatok megfakulnak a családi képek pedig ott vannak annak tanúságául, hogy voltam én is fiatal és a gyerekek milyen gyorsan megnőttek.
